Virágvasárnap egyik szép jellemzője, hogy tömegméreteket öltve tör ki Jézus királyságának örömhíre. Olyan pillanat, amikor nem lehet elhallgattatni.

Volt-e ilyen pillanat az életedben? Amikor belőled is kirobbant: Áldott a Király! Áldott az Isten! Jézus az Úr! Ezt sohasem könnyű kimondani. Nemcsak egy minket körülvevő, esetleg ezt a hírt rosszallóan halló világban. Önmagunk miatt sem könnyű kimondani. Hiszen sokszor úgy érezzük, hogy a szívünkben is gátja van egy ilyen vallomásnak. Játszanak veled az emberek (főnökök, tanárok, hivatalnokok). Vagy betegséged, gyászod terhét, hatalmát érzed nagyobbnak. Ám virágvasárnap annak az ideje, hogy Jézus diadalát látva, minden gátat elsöpörve belőled is kirobbanjon az örömteli hitvallás: Jézus a Király! Maga is a krisztusi nyilvánosságról beszél, még kihallgatása során is.

1, „Én nyilván szólottam a világnak...” Az örök isteni nyilvánosságot hirdeti. Azt, hogy Isten mindig világosan, hallhatóan, érthetően szólt és szól az emberhez. Az értetlenség, süketség bűneink miatt lett ránk jellemző. De Isten ezt nem hagyta, nem hagyja: Jézusban az egész világhoz szól.

2, „Kérdezd azokat, akik hallották, amit szóltam nekik...” Jézus itt rólunk beszél: az övéi, akik hallják, elfogadják és követik szavait, kérdezhetőek. Letéteményesei, tanúi az evangéliumnak. Te kérdezhető vagy? Kérdezhet a környezeted Jézusról? Kész vagy bizonyságot tenni?

3, „Íme, ők tudják, amiket nekik szóltam...” Akkor is, ha nem kérdezik. Akkor is, ha nem beszélhetnek róla. De hirdetik: az életükkel. Őrzik és élik Isten titkait, hogy így is nyilvánvalóvá legyenek. Az életed -nagy szavak nélkül is, azt hirdeti, hogy az Úr, a te Urad: Jézus Krisztus?!